Felsejlett...

Méhemben békülnek ősi ellenségek.

Elsimulnak ősi ellentétek.

Földesúr lánya fogad magába

Szolga-magot.

Szolgából földesúr lesz.

Földesúrból szolga.

Három évszak elszalad.

A világ előrehalad.

Érkezik Ő.

Szolgát szolgasorból megvált.

Földesurat képzelt trónról leránt.

Egyiknek sincs egyéb dolga:

Meglátni a csodát

Szívvel, fejjel, kezekkel.

Miden új élet a Földön

így bonthat le falakat...

Végre ne védd magad!

Felsejlett a világbéke...

Szent tűzerő,

a szerelem tette ez...

2016. november 25.

"Tövismadarak" ...avagy egy kétoldalú plátói szerelem megoldóképlete

Néhanap fölkelek,

s szívem első

éber dobbanása

is oly idegen nékem:

ereimben lüktet a véred,

idegen imáid mormolja

sóhajom…

…Régi templomunk

kertjében

lépkedek nesztelen;

fülemben ének zeng…

Nem verseng

szív a fejjel, férfi a nővel…

Egy még a kettő.

Magát teremtő

Ember

aki vagy…

aki vagyok…

De

Harang kondul meg…

lépteim lassulnak,

megriadok…

…Téged hív tőlem el…

…hamis szolgálatra

veled nem tarthatok…

Lábaimról

templomunk porát is

leverem…

Hiszem:

engem is hív az Egyetlen…

Látomásom illan –

a XX. Században

anyám ölében ébredek…

Már szívem első dobbanása

tudta:

„Ő” fogja megmutatni:

melyikünk tévedett…

Nem kérdem már, hogy:

„Miért?”

Elfogadom…

Hogy vannak napok,

mikor ereimben érezlek…

És ilyenkor bizton tudom:

fuldokolnál,

ha sejtjeimben néha

nem lélegeznél…

De nem Te vagy…

Hanem benned az Örök…

Ecettel ne kínáld…

2014. október

Nyitva a bálterem

ajtaja.

Az Élet táncát

járni

megyünk be oda.

Az Élet tánca:

Madarak násztánca.

Szabad

madarak násztánca

Az Élet Tánca.

2005

Démoni Demokrácia!

Sírhalmod fölött

Állok.

Siránkozva kiáltoznak

Hű magyar királyok:

Békét!

Áldást!

Áldást!

Békét e Szent Magyar Földnek,

hol annyi keserű vért

Hű asszonyok szültek!

Áldás, Békesség

Ennek a világnak!

Okos-erkölcsöt

Minden hű leánynak!

Két oldal:

Jobb és Bal!

Békélj meg Egy-Mással:

Tekints Te – Kincsre:

Arany Középre.

Tekints le

Reánk

Óh, Istenem!

Tekints le reánk szerelmesen!

2004

Fotó: Családi album

Rőt csend üli meg újra a tájat,

Fától levelet egyetlen neszben választ el az őszi szél.

Tompa köd nedves, édes imája télmúlt időkről mesél...

„Felsírok érted…”

„Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.”

Értem jöttél - vinnél a semmibe.

Ahol a fák gazdagon teremnek…

Ahol különös csengése van nevemnek…

A seholba, a semmibe, mert Senki…

Nem szerethet ennyire…

„Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.”

Arra néztem, de nem állt ott senki se…

Csak a képzelet játszott velem,

Mégis, egy percre megszépült életem…

- Gyere velem! – oly szelíden kérted…

„Mikor nem látsz, felsírok érted…”

 2014. március 23.

(Kiegészítő információ: Ez a vers egy internetes költészeti csoportban kiírt játékra készült. A feladat szerint Faludy  György két sora közé kellett verset írni. A fenti versben ezek a sorok idézőjelben találhatók.)

Hiszek a szerelemben…

Hiszek a szerelemben
mely
szeretetté vedlik.
Vánkost vet vénülő
fejünk alá,
s talpunk alá
homokot hord,
hogy el ne merüljünk
életünk-halálunk
kegyetlen mocsarában.

Visszajátszom neked lelked hangjait,
mikor némulnál már, mint folyam
némul, ha lomhán tengerbe ér.

A gyermek szemében nagy az Erő... érdemes meríteni belőle... mert Ő hisz bennünk. Akkor is, ha mi nem tudunk magunkban, vagy egymásban. Azért jött hozzánk, szülőkhöz, azért bízta ránk magát, mert látta a lehetőséget, hogy képesek vagyunk megalkotni közös életünket... egymással, és vele... képesek vagyunk létrehozni a Családi kozmoszt. Egy élő, lélegző teret, amiben Ő megfelelően fejlődhet. Sokszor csüggedünk, mert valóban nem könnyű művészet ez. De ha szívünket nyitva hagyjuk az Erőre, akkor nem hagy el bennünket, és mindent megkapunk ahhoz, hogy az Alkotást Jó Véghez tudjuk vinni. Merítsetek erőt gyermekeitek tiszta szemeiből, amíg nem késő!

Gyermekeink életéért…

Vad tűz lobog
lelkemben.
Nyugtalan szívem – dobog.

Nem adja föl.
Nem veszíthet.
Nyugtalan szívem dobog.

Világunkban
Széttekintek.
Nyugtalan szívem – dobog.

Köröttem széteső
Családokat látok.
Nyugtalan szívem – dobog.

Csöndben a szó
mit mondhat éretted,
ki színes Élet-ruhádat
az örök nyugalom fehér
köntösére cserélted?

Elhalkult benned
a vér, a szenvedély,
nem keresi szíved:
Miért élj s remélj.

Csönd van körülötted.
Megállt a világ egy
pillanatra.
Végigpereg előttünk
léted minden
áldott és áldatlannak
tűnő mozzanata.

Mély csöndben e szó
mit is mondhat
lelkedért, ki fűben, fában
vadvirágban,
esőben és napsugárban,
mindörökre bennünk él?

1. lépcső

Volt egy pillanat – az első találkozás.
Volt egy érintés – az első tánc.
Volt egy tekintet – megtalálta szemünket.
Volt egy vágy – hozzád vonzott.
Volt egy döntés – téged választott.
Lett egy szövetség – földön túli egység.
És vannak még mélypontok mégis.
Kibírhatatlanok vagyunk néha, te is, én is.
Hol van ilyenkor a szövetség?
Hol a földön túli egység?
Földön igaz, túl, de kezünknél is,
Lábunknál is közelebb.
Hisz ezért tettem kereszt előtt
Kezedbe a kezemet.
Az erőt megkaptuk – éljünk már végre vele!
Lehetőség is van – használnunk kellene!
Irányuljunk arra, mi bennünk középen van –
Kiemel minket a mocsárból, tudom. Biztosan.
Nem könnyű feladat, de nem is nehéz.
Megvalósítható – ha Isten előtt kézben a kéz.

2. lépcső

Kép: saját rajz

Nincs kérdés: Miért?
Csak válasz:
A bennünk élő Istenért…

Nincs kérdés: Hogyan?
Csak válasz:
Tiszta szívből, bárhogyan…

Nincs kérdés: Kit?

Imánk meghallgattatott:

Most,
valahogy ha feléd pillantok,
egészen messzire kell tekintenem.
Oly apró
számomra valód,
mint a hófehér Karácsony
Egyetlen pihéje...
...s éppúgy távolodsz egyre,
mint hópehely a szelek szárnyain.

Magamba szívom az ősz bölcsességét...

Magamba szívom az ősz bölcsességét,

ahogy aranyszínű faleveleiben

összegyűjti a nyarat.

S épp, mikor leginkább ragyog,

Látom Magyarország fényét.
Kicsiny, de sugárzó lényét.
Csillagos égen esthajnal.
Új kenyér ünnepén szól e dal.

Rajz: Várnay-Nagy Orsolya - linó metszet

Rendületlenül őrized álmát,
Hallgatod éberen csöndes szuszogását.
Reméled igazul csöpped gyógyulását,
Találja meg végre új egyensúlyát.

Vonalak törnek föl belőled ezalatt
Kérik szívedet, fejedet, kezedet, egész magadat:

Rajz: Várnay-Nagy Orsolya

A harmadik

Két tűz között a harmadik:
Ismeret, hogy bennünk
mindkét tűz megtaláltatik.

Szeretet és Gyűlölet
forgatják a kereket.

Jobb és Bal
Fent és Lent
Jó és Rossz
Kint és Bent
Hideg és Meleg
Ismered ez ellentéteket?

„Vagyok, mert nem vagyok” *

Nem vagyok, akinek látsz: látszat.
Nem vagyok, akinek vélsz: vélelem.
Nem vagyok, akinek gondolsz: gondolat.
Nem vagyok, akitől félsz: félelem.

Múzsasors

A múzsákat nem kérdi soha senki:
Akarsz-e, mondd, a Múzsám lenni?
Lelkem griffmadarán égre emelkedni?
Csodavilágba újonnan születni?
Gyanútlan világra jönnek poros földünkre.
Tapossák a malmot, mulandón, körbe-körbe.
Mit sem tudnak róla, hogy kiválasztottak.
Halandóként halni sohasem fognak…
Szívükben-szemükben szunnyadó parázs,
Művész-szívben örökkön lobogó égi tűzvarázs.
Múzsáknak kétféle sors adatott:

Rózsacsokor

Egy csokor virág illata száll feléd.
Illatuk láthatod:
Huszonöt rózsa hófehér illata.

 Rajz: Várnay-Nagy Orsolya

A három szentély

Tiszta hit
tisztítja
szívedet.

Tiszta szív
tisztítja
fejedet.

„Ha ég a házad, melegedj a tüzénél" (Spanyol közmondás)

Platón mondása: A szerelem bárkit költővé varázsol... Én ugyan nem mondanám, hogy költő vagyok... inkább azt, hogy van költészetem... mert az tagadhatatlan... itt van rá a bizonyíték, a Rózsatükör c. verseskötetem, mely nem más, mint filozófia és szerelem... Igen... nem úsztam meg... bármennyire is szerettem volna... az élet sokkal bonyolultabb, mint ahogyan azt az ember 16-18 éves fejjel elképzeli, amikor élete szerelméhez hozzámegy feleségül... végre valahára... mert sokat kell még tanulni életről és szerelemről ahhoz, hogy ez a „végre valahára" valóban boldoggá tudja tenni... egy életre...

Hótakaró alól

Kikandikál

A Világ

Háromságos csöpp:

Piciny kis

Hóvirág