Játék az élet...

Ajándékok vagyunk mi egymásnak,
Azt gondolom.
Vagyok én neked, s te vagy nekem
Őrző angyalom.
Nincs idő, nincs tér, mi közöttünk
Fal lenne,
Nincs gondolat, mi téged, s általad
Engem megvetne.

Játék az élet, melyben az ego
Nyer vagy veszít.
A gyermeki tiszta lélek,
Mi embert emberrel egyesít.

  Hömpölyög az óceán. Végtelen sok apró csöppje vágyakozva tekint a magasba. Köztük a legkisebb (és mégis nagyon öreg) még mélyen szunnyad a tengerfenéken az ő kis iszapbölcsőjében. Ring a bölcső, ring. Ringatják a szelek. S a bölcső mélyén az icipici csöppecske csodálatosat álmodik:

  Egy hatalmas hófelhőben lakik, játszadozik pajtásaival, míg végül az öreg Nap így szól hozzájuk:

-         Hópelyhecskéim, ideje, hogy útra keljetek!

Azzal ők szállingózni kezdtek mindenfelé. A rétekre, a fákra, a házakra, kis utcákra, terekre, sőt, még a templomok tornyát is belepték. Minden-minden csupa fehérség lett.

Mint fent, úgy lent...

Testünk 75%-a folyadék, és bolygónkat is ilyen arányban borítja víz.

Szervezetünket az erek úgy hálózzák be, mint Földünket a vízfolyások.

R Ó Z S A T Ü K Ö R

  Rózsatükörben nézem arcodat,

Nem látom rajta a ráncokat.