Múzsasors

A múzsákat nem kérdi soha senki:
Akarsz-e, mondd, a Múzsám lenni?
Lelkem griffmadarán égre emelkedni?
Csodavilágba újonnan születni?
Gyanútlan világra jönnek poros földünkre.
Tapossák a malmot, mulandón, körbe-körbe.
Mit sem tudnak róla, hogy kiválasztottak.
Halandóként halni sohasem fognak…
Szívükben-szemükben szunnyadó parázs,
Művész-szívben örökkön lobogó égi tűzvarázs.
Múzsáknak kétféle sors adatott:

Egy, ki művészét fel nem ismeri,
Életét alvón, tudatlan tengeti.
Művésze persze az egekbe emeli;
Ő mit sem tudva erről,
Múló életének lantját pengeti.
A másik szíve alkotóját társának ismeri,
Keserédes terhét vállára emeli.
Sorsuk az időtlenben egybeforrott,
Tudattalanul ő csak idáig bolyongott.
Megérintette az örökkévalóság…
Olykor ő is az egeket szeli téren-időn át,
Meglovagolva ajándékul kapott
Lélek-griffmadarát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.