„Felsírok érted…”
„Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.”
Értem jöttél - vinnél a semmibe.
Ahol a fák gazdagon teremnek…
Ahol különös csengése van nevemnek…
A seholba, a semmibe, mert Senki…
Nem szerethet ennyire…
„Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.”
Arra néztem, de nem állt ott senki se…
Csak a képzelet játszott velem,
Mégis, egy percre megszépült életem…
- Gyere velem! – oly szelíden kérted…
„Mikor nem látsz, felsírok érted…”
2014. március 23.
(Kiegészítő információ: Ez a vers egy internetes költészeti csoportban kiírt játékra készült. A feladat szerint Faludy György két sora közé kellett verset írni. A fenti versben ezek a sorok idézőjelben találhatók.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.