1. lépcső

Volt egy pillanat – az első találkozás.
Volt egy érintés – az első tánc.
Volt egy tekintet – megtalálta szemünket.
Volt egy vágy – hozzád vonzott.
Volt egy döntés – téged választott.
Lett egy szövetség – földön túli egység.
És vannak még mélypontok mégis.
Kibírhatatlanok vagyunk néha, te is, én is.
Hol van ilyenkor a szövetség?
Hol a földön túli egység?
Földön igaz, túl, de kezünknél is,
Lábunknál is közelebb.
Hisz ezért tettem kereszt előtt
Kezedbe a kezemet.
Az erőt megkaptuk – éljünk már végre vele!
Lehetőség is van – használnunk kellene!
Irányuljunk arra, mi bennünk középen van –
Kiemel minket a mocsárból, tudom. Biztosan.
Nem könnyű feladat, de nem is nehéz.
Megvalósítható – ha Isten előtt kézben a kéz.

2. lépcső

Kereszt előtt kezedbe tettem
Kezemet.
Isten szívedre bízta
Szívemet.
Te megőrizted nekem a legnagyobb bajban is,
Mikor futottam magam elől, s előled is.
Hogy van az, hogy bármerre megyek,
Az úton, s az út végén velem a szíved?
Velem minden gondolatod, szívemben hordalak.
Mint egy örök menyasszony, úgy érzem magamat.
Mintha csak most kezdenénk közös életünk,
Mégis együtt megélt múltunk táplálja jelenünk.
S összeforr bennünk múlt, jelen, jövő.
Egységet alkot a férfi és a nő.
Ami benned hiány, bennem kikerekül,
Bennem lévő görbe benned kiegyenesül.
Ha te megbotlasz, az úton én segítlek fel,
S engem tévutakról vissza a te lényed terel.
Így haladunk együtt keskeny ösvényen.
De nézd:
Megmaradni rajta mégsem nehéz,
Hisz Isten előtt kézben a kéz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.