„Ha ég a házad, melegedj a tüzénél" (Spanyol közmondás)

Platón mondása: A szerelem bárkit költővé varázsol... Én ugyan nem mondanám, hogy költő vagyok... inkább azt, hogy van költészetem... mert az tagadhatatlan... itt van rá a bizonyíték, a Rózsatükör c. verseskötetem, mely nem más, mint filozófia és szerelem... Igen... nem úsztam meg... bármennyire is szerettem volna... az élet sokkal bonyolultabb, mint ahogyan azt az ember 16-18 éves fejjel elképzeli, amikor élete szerelméhez hozzámegy feleségül... végre valahára... mert sokat kell még tanulni életről és szerelemről ahhoz, hogy ez a „végre valahára" valóban boldoggá tudja tenni... egy életre...

Mindenekelőtt az a legnagyobb lecke, hogy „de jaj, a szerelemnek múlnia kell... azt hittük mindörökké tart, s a törvény nálunk dől le majd..."- (Zorán) Igen, a földi szerelem természete, hogy mulandó... mert ha úgy vesszük, a szerelem igazi lényege a vágyakozás... ha beteljesedik... el fog múlni... ez törvényszerű... de nem mindegy, hogyan múlik... mert nem eltűnik, hanem átalakul... mint minden energia az energia megmaradás törvénye szerint... az átalakulás változás... a változást pedig nem ritkán előzi meg krízishelyzet... ez a nehéz benne... de az, hogy hogyan éljük meg a krízist, és mivé alakul a szerelem energiája: kohézióvá-szeretetté vagy távolodássá-gyűlöletté... az nagyban függ a hitünktől, reményünktől, szeretetünktől... az irányulásunktól... attól, hogy mi mivé szeretnénk alakítani... mert a gondolatainkkal teremtünk... és itt kanyarodnék vissza ahhoz a közmondáshoz, ami a címben rejlik: „Ha ég a házad, melegedj a tüzénél". Ez a kötet, ez a „játszi költészet" egy villámbecsapódásból keletkezett... ha úgy tetszik, kaptam egy múzsát életem párján kívül... A villám mikor becsap, tüzet okoz. Ez a verseskötet arról szól, hogyan tanultunk meg melegedni az égő ház mellett... és hogyan épült fel az új... mert ha valamiből szeretetet vágyunk, és remélünk alakítani, akkor az eredmény nem fog elmaradni... de kitartás kell, mert nem könnyű az embernek az égő háza mellett melegedni... de létezik, megvalósítható...  többek között ezt is megmutatja ez a kötet... szeretném hinni, hogy „Nem volt hiába" - (Várnai Zseni)

Amikor egy plátói szerelem a maga módján megvalósul, az ember óhatatlanul is összetalálkozik a filozófiával... Platón szerint a szerelem célja a szép és a jó nemzése. Hermész Triszmegisztosz szerint pedig: Isten lénye a szép és a jó... mi végre kell hát nekünk, halandóknak átégni a szerelem érzésén? Talán legmélyebb lényünkben van valami halhatatlan, valami isteni? Valami, ami közölni szeretné velünk magát? És mi végre vált az Ember férfivá és nővé? Mi végre ez az örök kettősség, ami időtlen idők óta egybeolvadni kívánkozik? Talán az ember bensőjében is megtalálható e két nézet? Talán a fej és a szív is ugyanígy férfi és nő bennünk, ami ugyanúgy eggyé válni vágyik, mint a férfi és a nő? Talán... talán.... Talán élete folyamán mindenki fölteszi ezeket a kérdéseket... és talán, mire elér a végére, valamiféle választ is talál rá... ki-ki a maga válaszát, ami éppúgy egy szeletkéje az Igazságnak, ahogyan egy ember a maga mikrokozmoszával is egy sejt az Élet nagy egészében.

E bevezető gondolataim után szeretném szívből ajánlani mindenkinek, akinek ég, vagy égett valaha is a háza... vagy egyszerűen csak érez...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.