Imánk meghallgattatott:

Most,
valahogy ha feléd pillantok,
egészen messzire kell tekintenem.
Oly apró
számomra valód,
mint a hófehér Karácsony
Egyetlen pihéje...
...s éppúgy távolodsz egyre,
mint hópehely a szelek szárnyain.

Valaha
fagyos jégbirodalom
volt az otthonom...
s te - különleges Hópihe -
Lettél őrző angyalom.
Aztán nem jött tavasz...
...nyár és ősz helyett is
csak a hosszú-hosszú tél maradt.
Így maradtál te is...
Hűen ültél vállamon...
- játékos-komoly valód
enyhítette bánatom...

Most
múltba fúj a szél,
- könnyű szívvel engedem,
hogy elvigyen a Tél,
mert az Otthonom,
már nem jégbirodalom.
Te - különleges Hópihe -
elolvadnál,
ha maradnál még vállamon...
Karácsonyi szelek szárnyán,
messzire szállj - őrző angyalom...

2014. december 13.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.