Fotó: Családi album

Rőt csend üli meg újra a tájat,

Fától levelet egyetlen neszben választ el az őszi szél.

Tompa köd nedves, édes imája télmúlt időkről mesél...

Ropogó kályhatüzed nem várat

soká, melegbe öleli házad,

szobád, künn óvatosan már majdnem tél szele kél.

Rőt csend üli meg újra a tájat.

Zengő madárdal - ó, nem talállak...

Nyár melegével csicseri csivited teljesen elnyeli Dél.

Éjszínűn, üvöltve, károgva kél fel újra az északi szél.

Míg ideér, én mind’ hazavárlak.

Rőt csend üli meg újra a tájat...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.