"Tövismadarak" ...avagy egy kétoldalú plátói szerelem megoldóképlete
Néhanap fölkelek,
s szívem első
éber dobbanása
is oly idegen nékem:
ereimben lüktet a véred,
idegen imáid mormolja
sóhajom…
…Régi templomunk
kertjében
lépkedek nesztelen;
fülemben ének zeng…
Nem verseng
szív a fejjel, férfi a nővel…
Egy még a kettő.
Magát teremtő
Ember
aki vagy…
aki vagyok…
De
Harang kondul meg…
lépteim lassulnak,
megriadok…
…Téged hív tőlem el…
…hamis szolgálatra
veled nem tarthatok…
Lábaimról
templomunk porát is
leverem…
Hiszem:
engem is hív az Egyetlen…
Látomásom illan –
a XX. Században
anyám ölében ébredek…
Már szívem első dobbanása
tudta:
„Ő” fogja megmutatni:
melyikünk tévedett…
Nem kérdem már, hogy:
„Miért?”
Elfogadom…
Hogy vannak napok,
mikor ereimben érezlek…
És ilyenkor bizton tudom:
fuldokolnál,
ha sejtjeimben néha
nem lélegeznél…
De nem Te vagy…
Hanem benned az Örök…
Ecettel ne kínáld…
- október
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.