Amikor a szívben kisüt a Nap…

Sötét fátylam takarja a Napot
Félek...
Embert nem látok magam körül
Félek...
Ál-sugallatok: egyedül vagyok.
Félek...

Odahallgatok... majd elhallgatok.
Remélek...
Emberek vesznek mégis körül
Remélek...
Valahogy mégis hozzájuk jutok
Remélek...

Szívem közepén látom a Napot
Élek...
Ember embernek felhőtlen örül
Élek...
Isten bennem: egyedül nem vagyok
Élek...

És Élet-ben maradok...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.