Érzed a csodát, ahogyan

Kövült szív alól kidobban

Élő és éltető,

Álomból ébredő,

Csöndesen zsibongó,

Langyosan forrongó,

Merengőn figyelő,

Soha nem tévedő,

Időtlen eleven

Mindenségszerelem?

Érzed a csodát, ahogyan

Felébredt szíved megdobban,

Szépre széppel felel,

Fájdalomból csak emel,

Mezítelenül igaz,

Mélyén születik vigasz,

Szeretetáradat önt el,

Mindent, mi hozzá közel,

De nem mér távolságot.

Születik barátság ott,

Amerre jár?

Érzed a csodát?

Tapintható a csendben,

a szavakon túl...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.