Játék az élet...
Ajándékok vagyunk mi egymásnak,
Azt gondolom.
Vagyok én neked, s te vagy nekem
Őrző angyalom.
Nincs idő, nincs tér, mi közöttünk
Fal lenne,
Nincs gondolat, mi téged, s általad
Engem megvetne.
Játék az élet, melyben az ego
Nyer vagy veszít.
A gyermeki tiszta lélek,
Mi embert emberrel egyesít.
Ez a hófehér, mi megtörik ott,
Hol az ego megjelenik.
Sokszín, mi embert embertől
Különbözővé alakít.
Ó, ha ez a hét szín szivárványos rendben
Jelen lehetne egyetlen emberben!
Lelke újra tiszta lenne, hófehér,
S mégis, legyen bármely színű
Egy másik ember, ő hozzá
Akadály nélkül elér.
Hisz a hét szín jelen van benne mind,
Így bárki ismerős neki, aki felé int.
Játék az élet, melyben az ego
Végül úgyis veszít.
Hétszínű, új lélek,
Mi embert emberrel egyesít.
2010.02.21.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.